Az 1930-as évekig a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt figurája volt a kintornás. A zenegép hangos sípja vagy zongorát utánzó dallama gyakran megszólalt a bérházak udvarain, a vendéglők kert-helyiségeiben. El sem lehetett képzelni nyáresti mulatságot, lakodalmat a Tabánban, a Gellérthegyen vagy Óbudán kintorna nélkül. Csak Budapesten még a húszas-harmincas években is évi 200?250 kintornás engedélyt adtak ki, s még a II. világháború után is működött a verklisek közül jó néhány. A gazdagon illusztrált könyv Magyarországon először foglalja össze a kézhajtású és az automata zenegépek fejlődéstörténetét, és enged bepillantást egy letűnt mesterség műhelytitkaiba, művelőinek életébe.
Mert wurlitzer a verkli,Ezt szívvel kell tekerni,
Tralallala, tralallala
Ezt szívvel kell tekerni.
A wurlitzer modernebb,
De engem mégse ver meg.
Ezt így nem tudja senki más,
Csakis a kíntornás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése